Bár, amint láthattuk, az ópium alkaloidok történetében másoknak is sikerült morfint előállítania, mégis Kabay János és Kelp Ilona módszere volt az, ami lehetővé tette a nagyüzemi eljárást. Az igazi tudós eme azonban sosem nyugszik meg, így Kabay sem állt meg, haladt tovább: az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan lehetne a morfin gyártás hatékonyságát és teljesítményét növelni és a veszteségeket csökkenteni. Tudós, lázadó új utakra törő elméjének esszenciája volt, hogy a szakmai véleményeket-csakúgy, mint az 1. találmányát létrehozó kísérletek során - teljesen figyelmen kívül hagyta, miszerint a mák száradás közben elveszíti az ópiumtartalmát. Kísérleteit az a felismerés motiválta, hogy a „zöld eljárást”tovább kell fejleszteni, mert gazdaságtalan és számos technikai akadályba ütközik, tehát:
Előnyei:
Hátrányai:
Kabay János az időjáráshoz kötött „papaver somniferum”(ópiummák) érésén és annak párhetes átvételén úgy igyekezett változtatni, hogy különböző mákfajokkal kísérletezett, amivel sikerült a virágzás idejét némileg széthúzni, az aratás idejét meghosszabbítani. Segítséget jelentett a feldolgozásban a „mobil-gép" is, de a nagy melegben az erjedés folyamatát ez is csak részlegesen tudta megoldani. Javított a termés megóvásában a lekvárrá sűrítés, a nehézkés szűrésfázis kihagyása — de változatlanul megmaradt az időjárástól való függés és a máktermés elvesztése. Az elméjét éltető és az 1. találmányát továbbfejlesztő újabb kísérletekhez Kabay az intézet raktárában felkutatott némi száraz mákszalmát és hetekre bevette magát ismét a laboratóriumba. Céltudatosan a száraz mákszalmával dolgozott, nem törődve a „a tudományos körök” mosolygásán vagy megbotránkozásán. Bámulatos, s mai nézőpontból is példaértékű, hogy az igazi feltalálók makacs kitartásával 70-szer, sőt 80-szor rugaszkodott neki, megismételte a kísérleteket, és a különböző fázisokból származó kivonatokat rendre beadta elemzésre a laboratóriumba. Ennek eredményeként mindössze 3 hónap alatt újabb, a tudományos világot megdöbbentő felfedezést tett bebizonyítva azt, amiben senki nem hitt: a morfin változatlan összetételben megvan az érett mákban is.
Kabay János újabb szabadalmát 1931. november 30-án nyújtotta be „Eljárás ópiumalkaloidák előállításra…”címmel az ún. „száraz eljárást”, melyet a Találmányi Hivatal 109788 sorszámmal látott el. A visszhang változatlanul megoszlott. Volt, aki egyszerűen képtelenségnek tartotta, míg mások bizakodva várták az eredményeket. A találmány nagyszerűségét fokozza, hogy Kabay az újabb szenzációs felfedezéséhez egy addig értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát használta fel, amelyet korábban elégetett. Rájött tehát, hogy a száraz kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz.
Az új szabadalom a következő volt:
„A száraz növényi részek aprítása után kádakban 1,5—2%-os kénsavat tartalmazó vízben áznak 24 órán keresztül. Ezt követően a kivonó folyadékot átfejtik a következő kádban lévő mákszalmára. Ez a folyamat ismétlődik 24 óránként mindaddig, amíg a kívánt alkaloida koncentrációt el nem érik. A z így nyert alkaloida tartalmú oldatot vákuumba besűrítik, majd ismert módon alkaloidára dolgozzák fel.”
A világgazdasági válság általános negatív spirálja nem hatott a sok küzdelemben megedzett konokul kitartó kutató és kis csapatának munkájára: még a tudományos bravúr évében, 1931-ben épp májusban–úgy látszik egy szerencsés, inspiráló hónap a Kabay- történetben – a találmányokat életre keltő és gyakorlati síkra terelő, 1927-ben született Alkaloida megkapta az állami monopóliumot Magyarország teljes morfin-ellátásra.
Elméletének helyességét sikeres kísérleteivel nem csupán bizonyítani tudta tehát 2. találmányával, hanem egyben 1. szabadalmánál sokkal praktikusabb és előnyös eljáráshoz is jutott, pl. számos előnye mellett lényeges volt, hogy a termelők megtarthatták és értékesíthették a mákszemeket és csak a számukra értéktelen hulladék, a szalma szolgált alapanyagul a gyárnak, s óriási előny volt, hogy a szalmát egész évben folyamatosan fel lehetett dolgozni. „Amikor Kabay János megtalálta az útját annak, hogy zöld máknövényből morfint állítson elő, az igazi tudományos vívmány volt, de csak az új száraz módszerrel érte el azt, hogy az eljárás kereskedelmileg is életképes legyen.”(Ifj. Kabay János)
Előnyei:
- Megszűntette az ópiumalkaloida kinyerés nehéz és munkaigényes fázisát.
- Ellenőrizhetővé és nagyobb hatásfokúvá tette a kitermelést.
- Munkalehetőséget biztosított Kabay János szülőfaluja dolgozói részére.
Hátrányai:
- Kampánymunkaként jelentkezett.
- Csak az üzem körül, szűk hatósugárban termelt mák feldolgozására volt alkalmas.
- Magasak voltak a szállítási költségek.
- A kipréselt mák leve könnyen erjedésnek indult.
- A technológia során igen sok ballaszt anyagot kellett leválasztani.
- Rendkívüli módon kiszolgáltatott volt az időjárás szeszélyének, az aratást a virágzás után gyorsan el kellett végezni.
- A zöld növényben jelenlévő klorofil is nehezítette a feldolgozást.
- A mák termése, a Magyarországon fontos élelmiszernek számító mákszem is kárba veszett.
Kabay János az időjáráshoz kötött „papaver somniferum”(ópiummák) érésén és annak párhetes átvételén úgy igyekezett változtatni, hogy különböző mákfajokkal kísérletezett, amivel sikerült a virágzás idejét némileg széthúzni, az aratás idejét meghosszabbítani. Segítséget jelentett a feldolgozásban a „mobil-gép" is, de a nagy melegben az erjedés folyamatát ez is csak részlegesen tudta megoldani. Javított a termés megóvásában a lekvárrá sűrítés, a nehézkés szűrésfázis kihagyása — de változatlanul megmaradt az időjárástól való függés és a máktermés elvesztése. Az elméjét éltető és az 1. találmányát továbbfejlesztő újabb kísérletekhez Kabay az intézet raktárában felkutatott némi száraz mákszalmát és hetekre bevette magát ismét a laboratóriumba. Céltudatosan a száraz mákszalmával dolgozott, nem törődve a „a tudományos körök” mosolygásán vagy megbotránkozásán. Bámulatos, s mai nézőpontból is példaértékű, hogy az igazi feltalálók makacs kitartásával 70-szer, sőt 80-szor rugaszkodott neki, megismételte a kísérleteket, és a különböző fázisokból származó kivonatokat rendre beadta elemzésre a laboratóriumba. Ennek eredményeként mindössze 3 hónap alatt újabb, a tudományos világot megdöbbentő felfedezést tett bebizonyítva azt, amiben senki nem hitt: a morfin változatlan összetételben megvan az érett mákban is.
Kabay János újabb szabadalmát 1931. november 30-án nyújtotta be „Eljárás ópiumalkaloidák előállításra…”címmel az ún. „száraz eljárást”, melyet a Találmányi Hivatal 109788 sorszámmal látott el. A visszhang változatlanul megoszlott. Volt, aki egyszerűen képtelenségnek tartotta, míg mások bizakodva várták az eredményeket. A találmány nagyszerűségét fokozza, hogy Kabay az újabb szenzációs felfedezéséhez egy addig értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát használta fel, amelyet korábban elégetett. Rájött tehát, hogy a száraz kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz.
Az új szabadalom a következő volt:
„A száraz növényi részek aprítása után kádakban 1,5—2%-os kénsavat tartalmazó vízben áznak 24 órán keresztül. Ezt követően a kivonó folyadékot átfejtik a következő kádban lévő mákszalmára. Ez a folyamat ismétlődik 24 óránként mindaddig, amíg a kívánt alkaloida koncentrációt el nem érik. A z így nyert alkaloida tartalmú oldatot vákuumba besűrítik, majd ismert módon alkaloidára dolgozzák fel.”
A világgazdasági válság általános negatív spirálja nem hatott a sok küzdelemben megedzett konokul kitartó kutató és kis csapatának munkájára: még a tudományos bravúr évében, 1931-ben épp májusban–úgy látszik egy szerencsés, inspiráló hónap a Kabay- történetben – a találmányokat életre keltő és gyakorlati síkra terelő, 1927-ben született Alkaloida megkapta az állami monopóliumot Magyarország teljes morfin-ellátásra.
Elméletének helyességét sikeres kísérleteivel nem csupán bizonyítani tudta tehát 2. találmányával, hanem egyben 1. szabadalmánál sokkal praktikusabb és előnyös eljáráshoz is jutott, pl. számos előnye mellett lényeges volt, hogy a termelők megtarthatták és értékesíthették a mákszemeket és csak a számukra értéktelen hulladék, a szalma szolgált alapanyagul a gyárnak, s óriási előny volt, hogy a szalmát egész évben folyamatosan fel lehetett dolgozni. „Amikor Kabay János megtalálta az útját annak, hogy zöld máknövényből morfint állítson elő, az igazi tudományos vívmány volt, de csak az új száraz módszerrel érte el azt, hogy az eljárás kereskedelmileg is életképes legyen.”(Ifj. Kabay János)